2009. június 15., hétfő

Karácsony a Felsőmarosmentén

Szentestén, (itt karácsony szombatjának hívjuk, majd van 1., 2. és 3. napja) templomba megyünk, ahol általában a gyerekek szoktak valamilyen műsort bemutatni, majd megkapják a templomi ajándékaikat. Ahogy kezd sötétedni a gyerekek elindulnak kántálni. Régebb a falunkban összeálltunk egy 5-10-es csoportba és minden magyar házhoz bekopogtunk, hogy fogadják-e a kántásokat. (Azért emeltem ki a magyar házat, mert a falu vegyes lakosságú, magyarokon kívül románok és még néhány szász is lakik.) Ha fogadtak, karácsonyi gyerekdalokat énekeltünk, biztos ti is ismeritek a Mennyből az angyalt, a Pásztorok, pásztorok-ot, meg stb.-t ezt kinn énekeltük az ajtóban. Aztán behívtak, megkínáltak sütivel, kaláccsal, kinek, ami volt, majd néhány aprópénzt adtak mindegyikünknek. Hát az igaz, hogy gyerekként ennek örvendtünk a legjobban! Miután mindenkihez elmentünk, hazamentünk. Éjfél felé, ugyanezt tették a fiatalok is, házról házra jártak köszönteni, csak ők pénzt nem kaptak és nem is fogadtak volna el. Aztán hajnal felé befejezték a kántálást. Ebbe a csapatba sokszor fiatal házasok is voltak, nők, férfiak egyaránt, de van olyan hely, ahol csak a férfiak jártak.

MAmáéknál a faluban ez nem annyira fontos, ott inkább az "istvánozás" és a "jánosozás" a fontosabb momentum. Ez ugyanúgy zajlik, mint nálunk a kántálás, de nem szenteste mennek, hanem karácsony első napján, illetve másodnapján éjfélkor indulnak, hisz másnap van az István, illetve a János-nap. Ilyenkor viszont mindig ugyanazt a köszöntődalt éneklik. Pl. így kezdődik: "Kelj fel, István (vagy János), ne aludjál
Kelj fel, István (vagy János), ne aludjál!
Neved napjára virradtál
Neved napjára virradtál!"

Forrás: Sütő Edith (Marosszentgyörgy)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése